A tévét kapcsolgatom egyik csatornáról a másikra.Sehol sem megy valami jó adás.Már két nap telt el azóta,hogy Louis nincs itthon.A napjaim unalmasan és egyformán telnek.Reggelek nincsenek a napjaimba beiktatva,hiszen mindennap körülbelül 14:00 órakor kelek,ami nálam most már megszokottnak számít.Anyuék délelőtt dolgoznak így délután már nem annyira unatkozok.Kihangsúlyoznám az "annyira" szócskát.Louis nélkül így is szétunom magam,főleg,hogy a szomszédba új szomszédok érkeztek,és egész nap megy hangosan az ütős metál zene.Szét robban a fejem.Már már ezt is megszoktam,de néha akkor is átmennék és leordibálnám a fejüket.Most,hogy Louis is elköltözött újra előtört belőlem a hiány érzetem a húgom után.Tudom,hogy már sok idő eltelt azóta,de nekem akkor is a másik felem volt.Ikrek voltunk és elvesztettem.Ő volt egyben a legjobb barátnőm.Vele mindent megtudtam beszélni.A hiány érzetem egyre erősödött és muszáj volt lecsillapítanom.Felhúztam a kedvenc tornacipőmet,bezártam magam után az ajtót,és elindultam valamerre.Amikor nem volt jókedvünk vagy csak egyszerűen unatkoztunk a húgommal is mindig elmentünk sétálni,amit anyáék nem fogadtak jól.Volt,hogy órákig nem jöttünk haza,persze ők már halálra aggódtak magukat eközben.Miközben sétáltam nem néztem az utat,egyszerűen csak mentem arra amerre a lábaim vezettek.Néha-néha pillantottam csak fel,amikor megláttam egy fagyizót.Beültem és kértem két gombóc fagyit.Gyorsan megettem,fizettem,és mentem tovább.A közeli parkba érkeztem ahol körülöttem szerelmes párok sétáltak kézen fogva.Őket figyelmen kívül hagytam,és leültem az egyik padra.Gondolataimba meredve jöttem rá arra,hogy miért is tört belőlem elő a hiányérzet.Felálltam és elindultam.Nem hittem volna soha,hogy elhanyagolom ezt a számomra egyik legfontosabb dolgot.Megérkeztem.Rögtön Emily sírja felé vettem az irányt.Leültem mellé és sírni kezdtem.Sírásomat megpróbáltam visszafojtani,de nem sikerült.Eszembe jutott valami.Tudtam,hogy így jobb lesz,hát nem volt más választásom.Mesélni kezdtem Emilynek.Tudom most hülyének néztek,de nem fogom tudni kibírni,hogy ne beszéljek erről senkinek se.A barátaimnak erről nem szeretek beszélni,a szüleim meg általában azt mondják,hogy 'ne aggódj elmúlik' vagy például ebben az esetben 'nem sokára haza jön hidd el'.Ezt mondták tegnap is.
-Nagyon hiányzol Emily!-mondtam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomról.Miután ezt kimondtam egy kezet éreztem a vállamon.
-Kislányom most már gyere haza-mondta édesanyám.Arcomat vállára hajtottam és előtört belőlem a sírás.Már amikor majdnem eláztattam anyu pólóját intett,hogy haza kéne mennünk.Ami után nem sok érdekes dolog történt.
*egy év múlva*
Nos ugorjunk előre az időben.Nem történt semmi érdekes azóta.Vagy mégis.Louis-ék harmadik helyen végeztek az X Faktorban ami azt jelentette,hogy nagy hírnévre tettek szert.Ezután egy kiadó szerződést ajánlott nekik így ők mind az öten Londonba költöztek.Vagyis egy időre elhagytak minket.Teljesen magamba zuhantam.Volt olyan idő amikor nem is ettem.Azt hittem megőrülök.Csak a szobámban gubbasztottam.De meguntam így elmentem sétálni,ahol megismerkedtem a mostani barátommal Josh-al.Már azóta boldog párkapcsolatban élünk.Persze a viselkedésem is megváltozott az idő során.Amikor Louis hazajön anyuék csak a veszekedésünket hallják,vagyis ez a távollét nem tett jót a testvéri kapcsolatunknak.Inkább rontott csak a helyzeten.Szóval ennyi minden történt.Nem sok minden,de élményekkel teli évem volt.Annyira előre ugortam az időben,hogy most már nyár van én pedig tizenhét éves lettem januárban.El sem hiszem,és még a mai nap rontani fog a helyzetemen.
Reggel arra ébredtem,hogy az ébresztőórám csörög.Ezt utáltam a reggelekben.Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elindultam a fürdő felé persze tiszta ruhákkal a kezemben.A reggeli tisztálkodással készen voltam,most jöhetett a reggeli,amit mindig is szerettem a reggelekben.Lementem a konyhába,csináltam magamnak két szendvicset,egy tálba öntöttem müzlit,egy csészébe pedig tejet és a reggelimet késznek is nyilvánítottam.Átvonultam a nappaliba,hogy ott fogyasztjam el a kevésnek bizonyuló kajámat.Persze ez mind elég volt ahhoz,hogy étvágyamat csillapítsa.De csak csillapította mert a kaja után megint éhes lettem.Én vagyok az az ember a családban aki bármikor és bárhol tud enni,de nem hízik el.Ez az előnyöm.A tévé hihetlen gyorsasággal mutatta egyik reklám után a másikat aminek én nem épp örültem.Végre elkezdődött a reggeli híradó.Egy normális műsor,nem ilyen holmi szennyes,ahogy én szoktam nevezni.Ahogy belekortyoltam a tejbe már is egy hír csapta meg a fülemet amit mostanában sokat reklámoznak.
-Ismét a mostanában leghíresebb fiú bandáról esik néhány szó a reggeli híradónkban.Az a hír járja,hogy erre az évre abba hagyják a turnézást.Szegény lányok most biztos csüggedtek...-mondta tovább hülye dumáját a bemondó,amire nem is figyeltem.Már több ezerszer meghallgattam a betanult úgynevezett 'nyálazott' dumáját amit én felettébb utálok,és ezért inkább a bögrém tartalmára koncentráltam.Kiittam annak tartalmát,lekapcsoltam a tévét és a reggelim tálcáját a mosogatóba tettem.Utána a szobám felé vettem az irányt.A lépcsőn felérve hallottam meg a telefonom zaját ami azt jelezte,hogy sms-t kaptam.Berohantam a szobámba és szinte rá vetődtem az ágyra.Két sms-em érkezett.Egy anyutól a másik meg Josh-tól.Anyuét olvastam el először mert az izgibb dolgot szoktam utoljára hagyni.Anyu sms-e nem volt érdekes,csak annyi állt benne,hogy előbb jön haza,és előbb kell főznöm.A másik pedig olyan szöveget tartalmazott ami nem épp jókedvre derített.
"Lola,gyere ki a közeli parkba.MOST."
Eleget tettem a kérésének és rögtön indultam a parkba.Bezárva magam után az ajtót a földet bámultam és úgy mentem a találkánk helyére.A parkban érve már messziről kiszúrtam azt az embert aki idehívott.Gyors léptekkel mentem oda hozzá.Mielőtt még adhattam volna neki egy puszit eltolt magától.
-Ne haragudj,hogy ezt csinálom veled,Nem akartam ezt,de így lesz a legjobb.Mindkettőnknek-mondta ki nehézkesen szavait.Tudtam mire gondol,és ezután folytatta a már előre jól kigondolt szavait-Nehézkesen kell kimondanom,de kimondom.Szakítok veled.Ne haragudj!
Szemeibe könnyek szöktek amik elhomályosították a látásom.Nem érdekelt,hogy nem látok annyira amennyire kéne,ennek ellenére elkezdtem futni haza.A ház elé érve megpróbáltam berontani a házba ami sikerült is.Vagyis ez azt jelenti,hogy hazaért anya.Felrohantam az emeletre és ráugrottam az ágyamra ami nem tetszését egy kis roppanással jelezte.Anyu persze rögtön feljött a szobámba és leült mellém.A hátamat kezdtem el simogatni mire végre megszólalt.
-Kislányom,mi a baj?
-Anyu...Josh...szak..szakított velem-nyögtem ki végül.Éreztem,hogy a mögöttem ülő személy megdöbben és semmit sem tud szólni.Csak némán felállt és lement.Pár perc múlva jött vissza a kezében egy nagy tálcával amin egy tányér mutatta magát.Mikor közelebb hozta akkor vettem észre csak a tartalmát.Paradicsom leves díszelgett benne,a kedvencem.
Pár órás 'pihenés' után már nyugodtabb voltam.Valahogy elfogadtam a tényt,hogy Josh szakított velem.Már azt is csodáltam,hogy összejött velem.Persze anyu nyugtatott egész végig és azt mondogatta 'ha lenyugodsz, akkor elmesélek valamit'.Hát így még kíváncsibbá tett és ezzel hamarabb le is nyugtatott.Nem bírtam ki addig amíg apa haza nem jön,így most megkérdeztem.
-Anyu.Mi is az a meglepi vagy micsoda?-ekkor kilépett a konyhából.Tekintete nem sok jót sugalt,de nagy nehezen szóra nyitotta a száját.
-Hát rendben.Apád akarta elmondani,mert nem tudta,hogy,hogy fogod fogadni.De mivel ilyen letört vagy,ezért elmondom.Hátha jobb kedved lesz.Szóval...
-Igen? Mondjad már-sietettem anyumat,mert már az arcomon észre lehetett venni a kidudorodó idegeket.
-Szóval.A bátyádhoz mész a nyárra.
-Hogy mi?
-Igen jól hallottad.Megbeszéltük Louis-sal és engedi.Így legalább megbeszélitek a dolgokat és vissza jön minden a normális kerékvágásba-mondta el tervét.Szívem melegséggel lett tele,amit tudtam is,hogy miért.Anyunak igaza volt,Meg kell beszélnünk a dolgokat.Megöleltem.
-Anyu nagyon köszönöm,és igazatok van ebben a dologban.Mikor is indulok?-mosolyogtam.Végre a szakításomra rá pár órára már mosolyogtam amit anyámnak köszönhetek.
-Holnap-mosolygott ő is.Beszélgetésünket befejezve,elindultam a szobámba,hogy összepakoljak.
-Nagyon hiányzol Emily!-mondtam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomról.Miután ezt kimondtam egy kezet éreztem a vállamon.
-Kislányom most már gyere haza-mondta édesanyám.Arcomat vállára hajtottam és előtört belőlem a sírás.Már amikor majdnem eláztattam anyu pólóját intett,hogy haza kéne mennünk.Ami után nem sok érdekes dolog történt.
*egy év múlva*
Nos ugorjunk előre az időben.Nem történt semmi érdekes azóta.Vagy mégis.Louis-ék harmadik helyen végeztek az X Faktorban ami azt jelentette,hogy nagy hírnévre tettek szert.Ezután egy kiadó szerződést ajánlott nekik így ők mind az öten Londonba költöztek.Vagyis egy időre elhagytak minket.Teljesen magamba zuhantam.Volt olyan idő amikor nem is ettem.Azt hittem megőrülök.Csak a szobámban gubbasztottam.De meguntam így elmentem sétálni,ahol megismerkedtem a mostani barátommal Josh-al.Már azóta boldog párkapcsolatban élünk.Persze a viselkedésem is megváltozott az idő során.Amikor Louis hazajön anyuék csak a veszekedésünket hallják,vagyis ez a távollét nem tett jót a testvéri kapcsolatunknak.Inkább rontott csak a helyzeten.Szóval ennyi minden történt.Nem sok minden,de élményekkel teli évem volt.Annyira előre ugortam az időben,hogy most már nyár van én pedig tizenhét éves lettem januárban.El sem hiszem,és még a mai nap rontani fog a helyzetemen.
Reggel arra ébredtem,hogy az ébresztőórám csörög.Ezt utáltam a reggelekben.Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elindultam a fürdő felé persze tiszta ruhákkal a kezemben.A reggeli tisztálkodással készen voltam,most jöhetett a reggeli,amit mindig is szerettem a reggelekben.Lementem a konyhába,csináltam magamnak két szendvicset,egy tálba öntöttem müzlit,egy csészébe pedig tejet és a reggelimet késznek is nyilvánítottam.Átvonultam a nappaliba,hogy ott fogyasztjam el a kevésnek bizonyuló kajámat.Persze ez mind elég volt ahhoz,hogy étvágyamat csillapítsa.De csak csillapította mert a kaja után megint éhes lettem.Én vagyok az az ember a családban aki bármikor és bárhol tud enni,de nem hízik el.Ez az előnyöm.A tévé hihetlen gyorsasággal mutatta egyik reklám után a másikat aminek én nem épp örültem.Végre elkezdődött a reggeli híradó.Egy normális műsor,nem ilyen holmi szennyes,ahogy én szoktam nevezni.Ahogy belekortyoltam a tejbe már is egy hír csapta meg a fülemet amit mostanában sokat reklámoznak.
-Ismét a mostanában leghíresebb fiú bandáról esik néhány szó a reggeli híradónkban.Az a hír járja,hogy erre az évre abba hagyják a turnézást.Szegény lányok most biztos csüggedtek...-mondta tovább hülye dumáját a bemondó,amire nem is figyeltem.Már több ezerszer meghallgattam a betanult úgynevezett 'nyálazott' dumáját amit én felettébb utálok,és ezért inkább a bögrém tartalmára koncentráltam.Kiittam annak tartalmát,lekapcsoltam a tévét és a reggelim tálcáját a mosogatóba tettem.Utána a szobám felé vettem az irányt.A lépcsőn felérve hallottam meg a telefonom zaját ami azt jelezte,hogy sms-t kaptam.Berohantam a szobámba és szinte rá vetődtem az ágyra.Két sms-em érkezett.Egy anyutól a másik meg Josh-tól.Anyuét olvastam el először mert az izgibb dolgot szoktam utoljára hagyni.Anyu sms-e nem volt érdekes,csak annyi állt benne,hogy előbb jön haza,és előbb kell főznöm.A másik pedig olyan szöveget tartalmazott ami nem épp jókedvre derített.
"Lola,gyere ki a közeli parkba.MOST."
Eleget tettem a kérésének és rögtön indultam a parkba.Bezárva magam után az ajtót a földet bámultam és úgy mentem a találkánk helyére.A parkban érve már messziről kiszúrtam azt az embert aki idehívott.Gyors léptekkel mentem oda hozzá.Mielőtt még adhattam volna neki egy puszit eltolt magától.
-Ne haragudj,hogy ezt csinálom veled,Nem akartam ezt,de így lesz a legjobb.Mindkettőnknek-mondta ki nehézkesen szavait.Tudtam mire gondol,és ezután folytatta a már előre jól kigondolt szavait-Nehézkesen kell kimondanom,de kimondom.Szakítok veled.Ne haragudj!
Szemeibe könnyek szöktek amik elhomályosították a látásom.Nem érdekelt,hogy nem látok annyira amennyire kéne,ennek ellenére elkezdtem futni haza.A ház elé érve megpróbáltam berontani a házba ami sikerült is.Vagyis ez azt jelenti,hogy hazaért anya.Felrohantam az emeletre és ráugrottam az ágyamra ami nem tetszését egy kis roppanással jelezte.Anyu persze rögtön feljött a szobámba és leült mellém.A hátamat kezdtem el simogatni mire végre megszólalt.
-Kislányom,mi a baj?
-Anyu...Josh...szak..szakított velem-nyögtem ki végül.Éreztem,hogy a mögöttem ülő személy megdöbben és semmit sem tud szólni.Csak némán felállt és lement.Pár perc múlva jött vissza a kezében egy nagy tálcával amin egy tányér mutatta magát.Mikor közelebb hozta akkor vettem észre csak a tartalmát.Paradicsom leves díszelgett benne,a kedvencem.
Pár órás 'pihenés' után már nyugodtabb voltam.Valahogy elfogadtam a tényt,hogy Josh szakított velem.Már azt is csodáltam,hogy összejött velem.Persze anyu nyugtatott egész végig és azt mondogatta 'ha lenyugodsz, akkor elmesélek valamit'.Hát így még kíváncsibbá tett és ezzel hamarabb le is nyugtatott.Nem bírtam ki addig amíg apa haza nem jön,így most megkérdeztem.
-Anyu.Mi is az a meglepi vagy micsoda?-ekkor kilépett a konyhából.Tekintete nem sok jót sugalt,de nagy nehezen szóra nyitotta a száját.
-Hát rendben.Apád akarta elmondani,mert nem tudta,hogy,hogy fogod fogadni.De mivel ilyen letört vagy,ezért elmondom.Hátha jobb kedved lesz.Szóval...
-Igen? Mondjad már-sietettem anyumat,mert már az arcomon észre lehetett venni a kidudorodó idegeket.
-Szóval.A bátyádhoz mész a nyárra.
-Hogy mi?
-Igen jól hallottad.Megbeszéltük Louis-sal és engedi.Így legalább megbeszélitek a dolgokat és vissza jön minden a normális kerékvágásba-mondta el tervét.Szívem melegséggel lett tele,amit tudtam is,hogy miért.Anyunak igaza volt,Meg kell beszélnünk a dolgokat.Megöleltem.
-Anyu nagyon köszönöm,és igazatok van ebben a dologban.Mikor is indulok?-mosolyogtam.Végre a szakításomra rá pár órára már mosolyogtam amit anyámnak köszönhetek.
-Holnap-mosolygott ő is.Beszélgetésünket befejezve,elindultam a szobámba,hogy összepakoljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése