Hihetetlen,hogy a baleset óta nyolc év telt el.Januárban töltöttem be 16-ik élet évemet amit még most sem fogok fel.A nap tüzelő sugaraira ébredtem amik perzselték arcomat.Felkeltem és elindultam a fürdő felé.Nem tudom hány óra lehetett,de azt tudom,hogy anyáék már elmentek dolgozni.Tehát nekem kell felébresztenem az álomszuszék bátyámat.Felfrissülve indultam meg a szobája felé.Beérve lehetett hallani halk szuszogását.Látszólag zavarta a napfény mert be volt burkolózva takarójába.Erőt véve magamon ráugrottam az ágyára amire ő kipattant az ágyból.
-Lola ezt többé ne csináld.
-Igen is főnök!
-Ha ezt akarod,hát legyen-ezzel megfogott levitt a nappaliba és elkezdett csikizni.De ez nekem meg se kottyant.Mikor rájött,hogy semmit sem ér a fáradozása,felállt és elindult a konyha felé.
-Kérsz reggelit?
-Ez kérdés?
-Nem.Ha kérdeztem akkor szerinted mi lehetett édes drága húgocskám?-ekkor előtört belőlem a nevetés.Állandóan ilyen úgymond hülye.De ha ő nem lenne akkor unnám a napjaimat.
-Lola.Tudod,hogy ma lesz a meghallgatás.Eljönnél velem?-eszembe juttatta a legutálatosabb témámat.Az X Faktoros meghallgatás.Nagyon nem tetszett,hogy jelentkezett oda,mert rossz érzésem van ezzel a tehetség kutató műsorral kapcsolatban.
-Tudod,hogy mi a véleményem róla.
-De Lola,ez nekem nagyon sokat jelentene.
-Elhiszem Louis.De ha téged is elvesznek tőlem,akkor megfogok bolondulni.
-Nem fognak hidd el-odajött hozzám és megölelt-azért mert nincs jó hangom.
-Te hallod magad amikor ilyeneket mondasz? Isteni hangod van bátyus.
-Ugyan már-ezzel a mondatával befejezte beszélgetésünket és felment a szobájába készülődni mivel már dél volt neki pedig egyre kelett mennie.Rossz előérzetem megint előjött.Tiszta szívemből szeretném ha tovább jutna és híres énekes válna belőle,de így elveszteném az egyetlen embert aki mindig meghallgat.Igaz,vannak barátaim de ő más.Ő a legjobb barátom.Magam után eltakarítottam és felmentem a szobámba valami normális ruhát felvenni.Egy farmerre és egy kék ujjatlan pólóra esett a választásom.
-Mehetünk?-kérdezte Louis az ajtón kívülről.
-Persze jövök.
Mielőtt kiértünk volna az utcára felvettem a kedvenc converse-emet,bezártuk az ajtót és már indultunk is.
-Anyuék ott lesznek?-kérdeztem,mert furcsa volt,hogy gyalog megyünk és nem ők visznek be minket kocsival.
-Persze-kacsintott.Az utunkat csendben folytattuk amikor megálltunk a színház előtt.A mentorok idejönnek meghallgatni Louis-t és a többieket.Ha jók akkor tovább juttatják őket Londonba.Nem nagyon értem az egészet és nem is tudok róla semmit.Megláttam anyuékat akik felénk jöttek széles mosollyal az arcukon.
-Sok szerencsét kisfiam-puszilta meg anyu.
-Sok szerencsét-fogtak kezet apuval.Így már csak én maradtam.Szorosan megöleltem amit ő megértett.Belépett a mentorok elé és mindent bele adott.Pár perc múlva ki is jött nevetve.
-Anyu,apu és Lola.Azt hiszem Londonba megyünk-közölte velünk a jó hírt.
*két hét múlva*
Itt izgulunk a nézőtéren Louis-ért.Már énekelt most még csak az eredmény hirdetés maradt hátra.Az eredmény hirdetés elején elmentem egy kávéért ami úgy látszik eléggé elhúzódott mert nem értettem,hogy mi folyik itt.
-Louis Tomlinson-t kérem ide a többi négy fiú mellé-mondta a bemondó.
-Anyu,itt meg mi van most?-kérdeztem döbbenten.
-Egy bandába rakták négy fiú mellé és így tovább folytatja a műsort-mondta anyám amire nekem leesett az állam.Apu elindult valamerre én meg követtem.Egy szobába sétált be,ahol a fiúk ültek a család tagjaikkal együtt.Ahogy láttam már csak mi hiányoztunk.Louis megpillantott minket és oda húzott magához.
-Mivel egy bandában leszünk,ezért szerintem meg kéne előbb ismernünk egymást-kezdett bele a mondókájába-Louis Tomlinsonnak hívnak.19 éves leszek decemberben.Ők a családom és az egyetlen húgocskám,Lola-mutatott be minket.
-Niall Horan vagyok-kezdte meg beszédjét a szőke.Nagyon aranyos volt-ír származású vagyok.17 éves.Ők pedig itt a családom tagjai.
-Zayn Malik vagyok,17 éves.Ők a szüleim és a testvéreim.
-Liam Payne vagyok,17 éves.ők pedig itt a családom és a rokonaim.
-Harry Styles vagyok,16 éves.ő itt a testvérem Gemma és édesanyám Anne.
Miután szépen bemutatkoztak beszélgettek még egy kicsit én pedig csendben ültem a helyemen.Kínosan éreztem magam.Szörnyű kérdések jártak a fejemben.Belemerültem a gondolataimba,amiből apa hangja zökkentett ki.
-Lola megyünk.
Egy búcsút vettünk Louistól és indultunk haza a csendes házba,amit mostantól Louis nélkül nem fogok kibírni.
-Lola ezt többé ne csináld.
-Igen is főnök!
-Ha ezt akarod,hát legyen-ezzel megfogott levitt a nappaliba és elkezdett csikizni.De ez nekem meg se kottyant.Mikor rájött,hogy semmit sem ér a fáradozása,felállt és elindult a konyha felé.
-Kérsz reggelit?
-Ez kérdés?
-Nem.Ha kérdeztem akkor szerinted mi lehetett édes drága húgocskám?-ekkor előtört belőlem a nevetés.Állandóan ilyen úgymond hülye.De ha ő nem lenne akkor unnám a napjaimat.
-Lola.Tudod,hogy ma lesz a meghallgatás.Eljönnél velem?-eszembe juttatta a legutálatosabb témámat.Az X Faktoros meghallgatás.Nagyon nem tetszett,hogy jelentkezett oda,mert rossz érzésem van ezzel a tehetség kutató műsorral kapcsolatban.
-Tudod,hogy mi a véleményem róla.
-De Lola,ez nekem nagyon sokat jelentene.
-Elhiszem Louis.De ha téged is elvesznek tőlem,akkor megfogok bolondulni.
-Nem fognak hidd el-odajött hozzám és megölelt-azért mert nincs jó hangom.
-Te hallod magad amikor ilyeneket mondasz? Isteni hangod van bátyus.
-Ugyan már-ezzel a mondatával befejezte beszélgetésünket és felment a szobájába készülődni mivel már dél volt neki pedig egyre kelett mennie.Rossz előérzetem megint előjött.Tiszta szívemből szeretném ha tovább jutna és híres énekes válna belőle,de így elveszteném az egyetlen embert aki mindig meghallgat.Igaz,vannak barátaim de ő más.Ő a legjobb barátom.Magam után eltakarítottam és felmentem a szobámba valami normális ruhát felvenni.Egy farmerre és egy kék ujjatlan pólóra esett a választásom.
-Mehetünk?-kérdezte Louis az ajtón kívülről.
-Persze jövök.
Mielőtt kiértünk volna az utcára felvettem a kedvenc converse-emet,bezártuk az ajtót és már indultunk is.
-Anyuék ott lesznek?-kérdeztem,mert furcsa volt,hogy gyalog megyünk és nem ők visznek be minket kocsival.
-Persze-kacsintott.Az utunkat csendben folytattuk amikor megálltunk a színház előtt.A mentorok idejönnek meghallgatni Louis-t és a többieket.Ha jók akkor tovább juttatják őket Londonba.Nem nagyon értem az egészet és nem is tudok róla semmit.Megláttam anyuékat akik felénk jöttek széles mosollyal az arcukon.
-Sok szerencsét kisfiam-puszilta meg anyu.
-Sok szerencsét-fogtak kezet apuval.Így már csak én maradtam.Szorosan megöleltem amit ő megértett.Belépett a mentorok elé és mindent bele adott.Pár perc múlva ki is jött nevetve.
-Anyu,apu és Lola.Azt hiszem Londonba megyünk-közölte velünk a jó hírt.
*két hét múlva*
Itt izgulunk a nézőtéren Louis-ért.Már énekelt most még csak az eredmény hirdetés maradt hátra.Az eredmény hirdetés elején elmentem egy kávéért ami úgy látszik eléggé elhúzódott mert nem értettem,hogy mi folyik itt.
-Louis Tomlinson-t kérem ide a többi négy fiú mellé-mondta a bemondó.
-Anyu,itt meg mi van most?-kérdeztem döbbenten.
-Egy bandába rakták négy fiú mellé és így tovább folytatja a műsort-mondta anyám amire nekem leesett az állam.Apu elindult valamerre én meg követtem.Egy szobába sétált be,ahol a fiúk ültek a család tagjaikkal együtt.Ahogy láttam már csak mi hiányoztunk.Louis megpillantott minket és oda húzott magához.
-Mivel egy bandában leszünk,ezért szerintem meg kéne előbb ismernünk egymást-kezdett bele a mondókájába-Louis Tomlinsonnak hívnak.19 éves leszek decemberben.Ők a családom és az egyetlen húgocskám,Lola-mutatott be minket.
-Niall Horan vagyok-kezdte meg beszédjét a szőke.Nagyon aranyos volt-ír származású vagyok.17 éves.Ők pedig itt a családom tagjai.
-Zayn Malik vagyok,17 éves.Ők a szüleim és a testvéreim.
-Liam Payne vagyok,17 éves.ők pedig itt a családom és a rokonaim.
-Harry Styles vagyok,16 éves.ő itt a testvérem Gemma és édesanyám Anne.
Miután szépen bemutatkoztak beszélgettek még egy kicsit én pedig csendben ültem a helyemen.Kínosan éreztem magam.Szörnyű kérdések jártak a fejemben.Belemerültem a gondolataimba,amiből apa hangja zökkentett ki.
-Lola megyünk.
Egy búcsút vettünk Louistól és indultunk haza a csendes házba,amit mostantól Louis nélkül nem fogok kibírni.
imadom!:$ nagyon jo,csak igy tovabb!:))<3 varom a kovit,siess:)
VálaszTörlésköszönöm:))..nem sokára jön a kövi! :))<3
Törlés